Rabló mese - jogellenes az aktuális árfolyamon átszámolni a "deviza alapú" kölcsönöket Varga István, az MNB volt felügyelő bizottsági tagja szerint.
A fából vaskarika nagyon sokba kerülne. Jönnek a fair bankok fair kölcsönei, a deviza alapúnak neveztettek rettenetek helyébe is – hírek szerint aktuális árfolyamon. Ez már nem fair. Sőt, jogellenes. Az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés azért jár vissza, mert törvénysértő, akkor más jogellenes követelés is visszajár. Törvény az törvény. A polgári jog szerint kamat és díj együtt nem számítható fel, a díjak nem járnak, a deviza pedig megtévesztéssel került a szerződésbe, így az árfolyamtöbblet sem jogszerű.
A becsapás, megtévesztés, átverés elfogadhatatlan egy demokráciában. Amennyiben a szerződések semmisségéhez vezető okok fennállnak, a következményeket le kell vonni. Európai szabályok előírják, hogy a szerződések semmisségét eredményező okot a bíróknak észlelniük kell, akkor is, ha a felperes nem kérte. Tízezer per hamarosan folytatódik, az európai bíróság eddig sem volt leállítható. Mielőbb tisztáznunk kell, vagy kamat, vagy díj, a kettő nem jár.
A deviza alapú hitel nem hitel. Az ügylet kölcsön. A hitel során a bank csak elkülöníti a pénzt és díjat kér érte, amikor már felveszik, az már kölcsön. A hitel ideje a fogyasztói kölcsönnél rövid, vagy nincs is. Kölcsönnek a kamata pedig minden banki érdeket és költséget fedez a polgári törvény szerint, így a kamat mellett a díj, költség elhanyagolható időre számítható, vagy egyáltalán nem.
A hitel és a kölcsön szavak összekeverésével becsapták az embereket, de ezt a polgári törvénykönyv nem engedi. A hamis megnevezéssel keltett zavarban szedett többlet visszajár – a fair bankoktól és a nem fair bankoktól egyaránt. A deviza alapú elnevezés is hamis. A deviza alap fogalmát a törvény soha nem határozta meg, az új sem. Pontos definíció leleplezné a megtévesztést, rossz meghatározás - szintén. Így itt is marad a zavaros és belénk égett fordított beszéd: a forintkölcsön deviza alapúnak elnevezése azért, mert kiegészíti egy átszámítás devizára. Az eb itt van elhantolva.
Valaki 10 millió forintot kért húsz évre, deviza alapút ajánlottak, a forintkölcsönnél kisebb kamattal. Átszámították a kérést, 66 737,67 svájci frankot kínáltak azzal, hogy ezt kell visszafizetni részletekben. Azt mondták, a kölcsönadott svájci frankot nyomban megveszik vételi árfolyamon, így lesz 10 millió forint, és havonta annyi forintot kérnek, amiért eladják majd a svájci frankot az ügyfélnek a törlesztéshez és járulékaihoz. Ez a mese tíz éve. Rabló mese.
A Kúria két jogegységi határozata és két törvény mondja ki, hogy nincs deviza adásvétel, nincs pénzváltás. Devizaváltás nélkül nincs deviza, nincs devizaalap! Akkor marad a forint alap. A bankok e törvényi rendelkezést nem is vitatják, csak tovább használják a hamis megnevezést. A Kúria és a törvények pedig azt mondják, átszámítás történt, nem váltás. Átszámítással azonban nem jön létre pénz, csak egy adat, ami nem kerül be a banki mérlegbe, az mérlegen kívüli tétel a nullás számlaosztályban. Bárki készíthet ilyet kockás füzetben, ha háztartását euróban is vezeti, de ezért nem kéri senki a fizetését devizában.
Az országot becsapó nagy trükk az, hogy az átszámítással előállított fiktív devizát valódi pénzként írták be a kölcsönszerződésbe, a tartozást elismerő nyilatkozatba és az ingatlan- nyilvántartásba – a végrehajtók pedig ezekkel az okmányokkal kergetik az adósokat. Hamis állításra jog nem alapítható, de másik hamis állítás sem segít. Pénzváltást mondtak, de ez hamis, ám ekkor hamis a szerződést megelőző tájékoztatás és maga a szerződés is e tekintetben. A pénzátváltás közlése kizárta az átszámítás közlését. Átszámítást pedig azért sem mondhattak, mert hatalmas jogi feltételrendszert kellett volna teljesíteni, ami megakadályozta volna az ilyen szerződéseket. Az átszámítás nem ördögtől való, nagyobb üzlet, mint a kölcsönzés.
Csakhogy, az ügyfél kölcsönért ment a bankba, nem spekulálni. Azt mondták az ügyfélnek, hogy kölcsönt adnak, és mellette belevitték a devizákra spekulálók világába olyan passzív szereplőnek, aki teljesen kiszolgáltatott, semmit sem tud, semmit sem tehet a kára megakadályozására. Például a hitelintézet tudta, hogy nem szabad három napon túli kockázatot vállalnia az árfolyamváltozásra a legjobb szaktudásával sem, de az adósának azt mondta, nyugodtan vállalja el ezt a kockázatot húsz évre. Ezzel előállítottak egy nagy keresletet a svájci frankra, ami azt felértékeli, így az adós többet ad vissza, mint amennyit felvett, ami a banknak majdnem tiszta nyereség. (Némi költsége azért van a szabályos kockázat lefedésére).
A jog és a tisztesség nem engedi, hogy az ügyfelet olyan ügyletbe vonják be, amire nincs és nem is lesz képessége, amelyet nagyon részletesen olyan törvények szabályoznak, melyeknek nyomuk sincs a kölcsönszerződésekben. Mert nincs is szó átszámításról. Az adóssal aláírattak egy kockázatot ismerő és vállaló nyilatkozatot a deviza vétel-eladás hamis tájékoztatására alapozva. A Kúria egy korhadt kapaszkodót említ ugyan, a kirovó és a lerovó pénz fogalmát. (Egyikben számolnak, a másikban fizetnek). Csakhogy e szavak sem a polgári törvénykönyvben, sem az 1,3 millió szerződés egyikében sem találhatók meg, legközelebbi előfordulása a náci Németországnak szállító magyar cégek birodalmi márka és a pengő elszámolása jogelméleti leírásában található. Kérdés, a szerződésekben hamisnak bizonyult devizaváltás helyébe betehető-e egy soha nem hallott, senki által nem használt fogalom visszamenő érvénnyel, csak azért, hogy megőrizhető legyen a hamisítással elérhető előny az egyik erős érdekérvényesítő fél javára, a gyenge másik kárára? Az európai bíróság válaszol majd.
Hamis tájékoztatás nem teremt jogot, sőt... Nem is kell távoli bírákra várni. Azonnal belátható, az átszámítás hamissága semmisséghez vezet. A Kúria 2/2014. PJE számú határozata leszögezi: csak akkor tisztességes és jogos a devizára átszámítás, ha előtte az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó világos és érthető tájékoztatást kapott a kockázatáról és ezt egy világos és érthető megállapodás rögzíti. Különben a szerződés részlegesen vagy teljesen semmis.
A hamis tájékoztatás nem lehet világos, érthető.
Márpedig a Kúria mondja ki ugyanott a harmadik pontban, hogy hamis volt a tájékoztatás a deviza adásvétele közlésével és az átszámítás elhallgatásával. És ezt két törvényünk is rögzíti. Hamis tájékoztatásra jog nem alapítható! Aki rézgyűrűt aranyként ad el, azt becsukják. Aki forintkölcsönt devizahitelként sóz rá az emberekre, az sem jutalmazható a zsákmánnyal – pedig mindkét esetben csak téves a tájékoztatás. Semmisségre bárki, határidő nélkül hivatkozhat. Bárki: a felügyelet, az ügyészség, a kormány, a parlament, az európai fórumok - és még közel egymillió adós. Senki A végtelen adósság a jó adósság?
A kormány már négy évvel ezelőtt állította, hogy fiktív deviza és azt is, hogy csalárdsággal került oda. 2010. őszi törvényjavaslat az MNB középárfolyam alkalmazását rendelte el a lakáshiteleknél a következő indokkal: „Az embereket becsalták a devizaalapú hitelezési rendszerbe, és nem figyelmeztették kellő súllyal őket a komoly kockázatokra, valamint nem nyújtottak nekik védelmet a hitelintézetekkel szembeni előnytelen helyzetükben.” A kölcsönzők tudása hivatalból megvan, e nélkül nincs engedélyük. A tudás kiiktatása kárt okozva másnak és előnyt szerezve maguknak már több, mint polgári ügy.
Ezt a csalárdságot negyedszázada ismerjük, már akkor megbuktak vele - Ausztráliában. Azt mondták, olcsó pénzt hozunk külföldről és kis kamatra adjuk. Nem hoztak, csak átszámoltak. Óriási botrány lett. Az ausztrál parlamentben eskü alatt vallatták a felelősöket és teljes iratanyagukat. Nagy szerepe volt egyes bírók tisztességének, kristály tiszta logikájának és bátorságának. Például Andrew Rogers bíró így ítélt a Dr. Mehta kontra Commonwealth Bank of Australia perben: „Amennyiben a bank Dr. Mehta számára minden tényt feltárt volna, a kölcsönügylet nem jött volna létre. Ezt a feltételezést habozás nélkül elfogadom. Ha egy épeszű embernek azt mondják, hogy a lehetséges veszteség végtelen nagyságú és a szükséges biztonsági intézkedések hatása korlátozott, sőt folyamatos figyelést és beavatkozást kíván, de ezt a bank nem biztosítja, hanem az adósnak kell megtennie - ha egyáltalán képes rá - akkor épeszű ember nem megy bele az ilyen kölcsönügyletbe, bármilyen vonzó is a kamat. Egy teljes és részletes magyarázat megsemmisítette volna a kecsegtetett hitelt. Ennél világosabban nem lehet bemutatni a devizára átszámolás uzsorás jellegét. Uzsora, hiszen az adósság a teljes kifosztás után is megmarad, soha nem teljesíthető, végtelen.
Csak két görbét kell egymásra fektetni és látjuk: az adósság növekedését az árfolyamváltozás hatására és az adósság csökkenését a törlesztéssel. A metszésponttól kezdve soha ki nem fizethető eladósodás indul, minél jobban drágul az idegen deviza, annál hamarabb. Az ügyfél fejvesztve menekült volna a bankfiókból ennek láttán. És mit ad isten, a magyar ügyfél eladósodása már most végtelen! A forintgyengüléssel jobban nőtt az adósság, mint az előírt törlesztés, így ma több a tartozás, mint a kezdeti. Ha ezt kivetítjük a futamidő végére, még több lesz, soha sincs vége... 1986 és 2006 közötti húsz évben a svájci frank nyolc-kilencszeresen drágult, a kamatokkal megtízszereződő adósságot az örökös örökösének örököse is fizetné.
A Bankszövetség másként látta. 2006. január 31-i MTI közlemény szerint: „A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a devizaalapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás – állítja a Magyar Bankszövetség.” És kifejtik, az euró gyengül majd a forinthoz képest, a svájci frankot meg sem említik, holott a szerződések 95 százalékát ebben kötik...
A jogsértéssel felszámított árfolyamtöbblet nem emelhető be az új forintkölcsönökbe, le kell vonni, vagy kártalanítani a már lezárt ügyletek alanyait. Ekkora csalást Ausztrália nem emésztett meg, Európa sem fogadja be, ha megismeri. Jog egyébként sem cáfolhatja a matematikát, ilyenre régóta nincs példa. Túl sokan haltak bele az elviselhetetlen igazságtalanságba, túl sokan lettek földönfutók, túlságosan elszegényedett a nemzet. Rogers bíró tisztességének és logikájának helye van a magyar parlamentben és tárgyalótermekben.
Csak így kap vissza minden becsapott adós minden jogtalanul elvett forintot – amint a legnagyobb párt frakcióvezetője a parlamentben ígérte.
(megjelent a Magyar Nemzet 2014. 11. 07. számában)
Kapcsolódó:
Varga István: A Bank sötét oldala
https://www.youtube.com/watch?v=JTAhUNpd-UE&feature=relmfu
"Az úgynevezett devizahitelek 92 százalékát svájci frankban számolva helyezték ki. A bankok tudatosan olyan pénznemet választottak az elszámoláshoz, amelyben garantáltan akkor sem lesz jövedelme az embereknek, ha egyszer esetleg bevezetjük az eurót. Ez bizonyítja, hogy tudatos spekulációról van szó. Ráadásul a devizát a hitelintézetek a forinthoz képest manipulálhatják. Az árfolyam nem olyan jelenség, mint az időjárás. A kölcsönök kihelyezése idején stabilan tartották, majd a befejezése után nyomban megdrágították bő 50 százalékkal, ami persze még mindig kicsinek tekinthető a megelőző húsz év nyolcszoros drágulásához képest.
– De ez a bankoknak is költség.
– A Kúria jogegységi határozata szerint kijelenthető, hogy a devizában számolt kölcsönök mögött volt deviza. Ha ez igaz, akkor az árfolyamnyereség a bankoknál csapódott le, mivel a devizát maguknál tartották, az emberek forintot kaptak és forintban törlesztenek, miközben az árfolyamnyereséget tőlük is beszedi a bank, vagyis kétszeresen szerzi meg. Ha viszont nem volt mögöttük deviza, akkor egyszerűen csalásról van szó, mert alaptalanul szedik be az árfolyam-különbözetet." Folytatás:http://demokrata.hu/ujsagcikk/leszamolni_a_devizahitelekkel/
